Dodb el a radírt! Aztán a ceruzát is…

Sokan vannak akik bele se vágnak, bár mindig is érdekelte őket. Sokan pedig elakadnak félúton a pálcikaember és valami creepy anime karaktermásolat között.

Amikor kezdőket tanítok rajzolni, három dolgot veszek el tőlük azonnal: a kis füzetet (nincs a4 alatt rajz), a ceruzát és a radírt.

Miért is tennék ilyet?

Mert hátráltat és hamis biztonságérzetet ad.
Mert zavar, és csak útban van.
Mert nem arra használod, amire való.

Várj, mindjárt megmagyarázom.

Elsőként különítsünk el élesen két dolgot: a rajzolást, mint tanulási folyamatot; és a rajzolást, mint művészeti önkifejezést. Ebben a cikkben kizárólag az előbbiról fogok beszélni, ami arról szól, hogy hogyan tudod leggyorsabban elsajátítani az alapokat, és hogyan tehetsz szert gyakorlatra. Ez a témakör leginkább a szem-kéz koordináció fejlesztéséből (népi nevén kézügyesség), a látásmód megváltoztatásából, illetve istentelen mennyiségű belepakolt és átgürizett órából áll.

Amikor az ember egy új dolgot szeretne elsajátítani (különösen, ha mozgásról van szó), akkor célszerű azt először elemeire bontani, és lépésről lépésre elsajátítani. A “jel” mellé (amit tanulni szeretnél) a lehető legkevesebb “zajt” (zavaró tényezőt, felesleges dolgot) tenni. Magyarul minél kevesebb eszközt adsz magadnak, annál több agyi kapacitásod marad rajzot tanulni.
Egyszerre egy dologra fókuszálj.

Minden eszköz külön kicsit másként működik, ezért fontos, hogy egyértelműen jelöld ki a gyakorlás célját. Én azt javaslom, hogy először a cél az alapok fejlesztése legyen. Később majd külön, másik időpontban foglalkozhatsz egyéb dolgokkal.

Tehát mindent, ami ebben akadályoz, azt engedd el.

Digitális tábla, amihez programismeret kell?
Kuka.
Ceruza, amit folyton hegyezni kell, mindig elkened és ezernyi tónusban kell gondolkodnod kezdőként?
Kuka.
Radír, amivel elfeded -magad előtt is- a szakmai hiányosságaidat, és lassítod a tanulmányaidat?
Kuka.
Úgyanígy minden festék, különleges méregdrága papír vagy vázlatfüzet; esetleg speckó ezerszínű designer ecsetvégű filctoll (tudom, hogy már szemezgetsz vele), és minden hasonló:
Kuka.
Vagy legalábbis rakd el egy dobozba későbbre.

Najó, de mi a fene bajom van a ceruzával és a radírral?

A ceruzával alapesetben semmi, de kezdők számára a ceruza túl sokrétű eszköz. Nagyon finom tónusokkal lehet vele operálni, különböző fogási technikák léteznek, meg ott van a “maszatolás” kérdése. A lényeg, hogy szerintem a ceruza egy haladó eszköz, és az alapok elsajátításához túl körülményes, túl határozatlan, és túl sok benne a hibalehetőség. De mindenképp fogok egyszer egy postot szentelni annak, hogy milyen esetben jöhet jól a ceruza később.

A radírral kapcsolatban viszont ennél több bajom van.

Elsőként az, hogy nem segít a rajztanulásban, cserébe megszokod, hogy amilyen nyomot hagysz a papíron az visszavonható. Emiatt sokkal kevésbé fogsz odafigyelni, többet elnézel magadnak. Gyakorlatilag hamis visszajelzést kapsz arról, amit éppen csinálsz. Nem tanulod meg azt a finommotoros készséget, ami abban segítene, hogy több tónust tudj lepakolni, mert gyakran 0 és 1-ben fogsz gondolkodni, hiszen a rosszul lerakott vonalat úgyis “törölni tudod”. (a toll itt is a barátod, ha azzal megtanulsz jó minőségű vonalakat húzni, akkor utána ceruzával már gyerekjáték lesz)

Ezen felül a folyamatos radírozás tönkreteszi a lapot, és nem tanulod meg azt sem, hogy hogyan építs fel úgy egy rajzot, hogy az a hibákkal együtt is vállalható legyen.

Félmegjegyzés a lapméretekről

Akit ért az a szerencse, hogy hagyományos rajzoktatás hosszú órái alatt traumatizálódott, az ismeri az érzést, amikor először kell az általános iskolás, kényelmes A4-esről - amit szégyenlősen még el tudtál takarni társaid elől - a középiskolás, ijesztően óriási A2-re váltani. Nos, ez egyébként nem véletlen. Kicsiben sokkal könnyebb eltussolni a hibákat, átverni saját magunkat. A nagylap ezzel szemben rákényszerít a hosszú, határozott vonalak használatára, és a pontosabb rajzolásra.

A minimalista megközelítés

Az én javaslatom:

• a3 papír tisztázott rajzokhoz

• a4 papírok vagy füzet skiccelésre (valami olcsó, amit nem sajnálsz)

• sima fekete toll (így a radír gondolata is távol kerül tőled)

A gyakorlásnál én mindig azt az elvet követem, hogy először végtelen mennyiségű skiccen keresztül tanulmányozom a témát, hagyva, hogy a kezem is ráálljon az adott dolog rajzolására. Ha valamilyen használati tárgyról van szó, akkor ennél a résznél megrajzolom több nézetből, így próbálom értelmezni a formát.
Csak ezután térek át a szép, a3-as tisztázott rajzra, ahol a végleges, úgymond prezentálható munka történik. A skicceket nem kell senkinek látnia, azt magadnak csinálod.

Tippek a toll helyes használatához

Lassan építsd fel a tónusokat

Tollal nagyon könnyű egyből a feketéhez ugrani, de ha az első vonalaknál elhasználod az összes hangsúlyt, az olyan, mintha írásban VALAMIT VÉGIG NAGYBETŰVEL ÍRNÁL LE. Ne üvöltözzünk! Nyugalom…

Folyamatos vonalakkal operálj

Az írásos hasonlatnál maradva: Ilyen. Amikor folyton. Megszakítod. Amit mondani. Akarsz. Zavaró, ne tedd! A vonalnak - akár egy mondatnak - legyen eleje és vége, legyen folyamatos és legyen benne szándék.

Minimalizáld a “keresővonalak” használatát

Helyette barátkozz meg a szerkesztővonalakkal. A rajzban létezik egy ilyen szörnyű fogalom, hogy “keresővonal”. Csak tudnám mit keresnek vele igazából? Szerintem teljesen félrevezető megfogalmazás ez, azt sugallja, hogy ha véletlenszerű vonalakkal kezdesz, akkor egyszercsak kialakul majd belőle valami. Nekem még nem jött be.
Törekedj inkább arra, hogy előbb gondolkodj és utána rajzolj; kevesebb, de szándékos vonallal dolgozz.
Ez olyan, mint amikor a közismert varázslós történetben nem merik kimondani “tudjukki” nevét. Helyette óvatosan kerülgetik a problémát, ködösen utalgatnak rá.
Ha rám hallgatsz, akkor nem beszélsz mellé, hanem fogod azt a papírt, és határozott vonalakkal, egyértelműen összevoldemortozod.

Ne félj a hibáktól

Amikor eleget rajzolsz tollal, akkor realizálod majd, hogy igazából nem lehet, vagy legalábbis nagyon nehéz végleges hibát véteni. Ha lépésenként haladsz a halvány- és vékonyvonalaktól a sötét- és vastagvonalakig, akkor mindig lesz még raktáron 1-2 tónus, vagy vonalvastagság, amivel el tudod fedni a hibádat.

Viszont, ha olyat vétettél, amivel nincs mit csinálni, engedd el. Ha tovább rajzolgatod, csak rosszabb lesz és odavonzod a szemet a sok pigmenttel. Inkább a rajzod azon részét hangsúlyozd ki, ami a helyén van, így elterelve a néző figyelmét.

Nincs titkos összetevő

Szoktam mondani baráti körben, hogy aki a Kung Fu Pandát látta az nagyjából mindent tud, amit az életről érdemes. Ebben a csodás alkotásban szerepel egy fontos idevágó tanulság:

A titkos összetevőjű levesnek valójában nincs titkos összetevője.

Csak meló van.

Szóval ne feledd, hogy mindez az elmélkedés tulajdonképpen haszontalan, ha nem ülsz le minden áldott nap, és nem fektetsz valódi erőfeszítést abba, hogy fejlődj a rajzolásban.

Hiszen talán mindannyian ismeritek az erről szóló közismert mémet…