Ha rajzolni tanulsz, a kövek a barátaid!

A formatan - a kockológia mellett - egy másik csodálatos gumifogalom, amit különböző helyzetekben szeretünk előrángatni. Általában a rajzban abban a helyzetben használjuk, amikor tanulmányrajzokat készítünk. Ilyenkor jellemzően a forma bontását, kiszerkesztését, megértését értjük alatta. 

Nagyrészt egyfajta mentalitást, vagy megközelítési módot jelent. Arra vonatkozik, hogy a forma megértéséből indítjuk el a leképezést (rajzolást), nem pedig pusztán a látvány alapján (egyébként létezhetnek másfajta megközelítési módok is a leképzésre, gondoljunk csak az impresszionista festők színfoltalapú festési stílusára).

Hogy ne csak a levegőbe dobálózzak ilyen rendkívül szakmainak tűnő szövegekkel, nézzünk egy gyakorlati példát.

Kövek & fák feladat

A formák tanulmányozását - akárcsak a rajz tanulását - célszerű az egyszerűbb dolgoknál kezdeni. Érdemes a való világot, a valós látványt használni kapaszkodónak ilyenkor, de annak hiányában sokszor a fotó is megteszi. A fotók esetében viszont figyelj arra, hogy ne lemásold a képet (semmiképp se rajzold át közvetlenül), hanem próbáld a látott 2D képet fejben 3D-re kiegészíteni, megérteni, majd újra lerajzolni 2D-ben. 

Ennek a legegyszerűbb módja, ha vadászol egy adag képet különböző egyszerű természeti formáról, és azokat használod gyakorlóeszközként. Erre kitűnő lehet kezdésnek pár izgalmas kőrakás, valamilyen geológiai formáció, vagy egy különleges módon nőtt fatörzs, gyökérzet.

A kövek esetében érdemes a nagy, befoglalótesttel kezdeni a munkát. Ha ismersz 3D-s szerkesztőprogramot, akkor képzeld azt, hogy egy adott kőrakást szeretnél megmodellezni, és ezt először egyszerű mértani testekből indítod el, majd azokat osztod tovább, egyre több részletet adva meg.
Ez kulcsfontosságú része a gyakorlatnak: ha a befoglalótest térbeli helyzetét (rálátás, perspektíva) sikerül jól felvázolnod, a munka nagy részét már el is végezted. A köveknél nem lesz dolgod komplex perspektíva szerkesztéssel, sem térbeli forgatással egyelőre, ráadásul mivel a téma egy organikus forma, ezért a kisebb rajzbeli hibák se fognak feltűnni senkinek. 

Forma- és szerkezetkövető tónusozással segítheted a forma megértését, össze tudod kötni a fő irányokat, síkokat. De vigyázz, hogy ne váljon pusztán vizuális tuninggá (mindig legyen alatta a szerkezet helyes).

Egyébként ha ráérzel az ízére, akkor ez egy tök meditatív feladattá válhat, tele sikerélménnyel. A lenti képeken láthatsz pár illusztrációt arról, hogy hogyan indíthatsz el egy rajzot befoglalótestből (itt csak az illusztráció kedvéért szerepel mögötte a fotó).

Mire tanít ez a gyakorlat?

• Forma értelmezés: Itt általában egyszerűbb, könnyen felfogható formákkal fogsz találkozni, amiket egyértelműen vissza tudsz vezetni mértani testekre (hasáb, gúla, gömb, henger, kúp, stb.)

• Befoglalóforma meghatározása (forma, térbeli helyzet): ránevel arra, hogy először keresd a nagy befoglalótestet, és azon meghatározott arányok segítségével haladj tovább

• Arányérzék: pár végigrajzolt lap után észre fogod venni, hogy sokkal kevesebb előre kijelölt ponttal, szinte csak a szemedre hagyatkozva is elboldogulsz a dologgal

• Vonalvezetés és eszközhasználat (különösen, ha tollról van szó)
  
  

Mindig vázlatolj!

Ez egy olyan dolog, amit könnyen lehet, hogy az összes ilyen típusú cikkemben ki fogok emelni. Ne feltételezd magadról, hogy elsőre sikerül elkapnod az adott kőrakás belső arányait és szerkezetét. Próbáld A4-es lapon több vázlaton keresztül értelmezni először a látványt. Minden esetben keresd a befoglalóformát/testet, és annak az arányaitól indulj a részletek felé.

Sorozatos skiccek tollal ugyanarról a dolmenről

Fák és a folthatás

A korábbiakban említettem, hogy a kövek mellett a fák és gyökerek is kiváló témát adhatnak a gyakorlásra. Ezek viszont a kövekkel ellentétben olyan organikus formák, ahol kevésbé egyértelmű lehet a térbeli befoglalótest. Ettől függetlenül itt is célszerű valamilyen rendezőelvet keresni, ilyenkor egy jól meghatározható folt (pl. sziluett), valamilyen absztrakt alakzat, vagy a főforma körüli negatívtér lehet az, ami segít neked. 

Fontos, hogy az, hogy a tanulmányrajz során milyen megközelítést használsz, igazából mindegy.
A lényeg ezeknél a megközelítési módszerek mindegyikénél, hogy adatpontokat, fogodszkodókat keresel. Olyan vizuális fix pontokat, amihez képest arányokat tudsz felvenni. Ez a szokás később akár a képzeletbeli dolgok rajzolásánál is kapóra jöhet majd. 

A fák gyökérzetének, ágszerkezetének rajzolásánál elsőnek mindig keresd meg a főfoltot, majd a részformákat síkidomokra (főleg háromszögekre, négyszögekre) tudod visszavezetni, ezzel adva támpontokat a belső arányokhoz. Hogy megint elővegyem a 3D-s hasonlatot, képzeld azt, hogy az adott fát lowpoly modellként akarod felépíteni kis háromszögekből és négyszögekből a főformáktól haladva a részegységek felé.
Itt egyébként különösen fontos szerepet kap a vonalminőség és a vonal térjelölő szerepe. Törekedj arra, hogy a vonal vastagságával, határozottságával jelezd, hogy melyik gyökér halad át melyik felett, és ne a tónusozásra hagyatkozz kizárólagosan.

A fősziluett megtalálása

Legfontosabb belsőarányok és vonalak

Részletek berajzolása, ügyelve a vonalvastagság térjelölő szerepére

Mintafeladat: Kő- és farajzok

Gyűjts össze izgalmas kő- és faformákat (erre a célra nyugodtan használhatod az én pinterestes táblámat , de készíthetsz sajátot is), majd vázlatolás után készíts ezekről A3-as tanulmányrajzot. 

Ennél a  feladatnál arra koncentrálj, hogy valamilyen módon rendszert találj az adott képen, támpontokat adj a szemednek a formák megértésében. Fontos, hogy ne látvány után rajzold le, hanem próbáld megérteni a szerkezetét és abból indítva alkosd újra a formát a papíron. Tónusozást nem kötelező használnod, de ha mégis mellette döntenél, akkor figyelj arra, hogy a forma megértését segítse, ne csak vizuális tuning legyen (ne azzal képezd a szerkezetet).

• mindig annak megfelelően válassz módszert, ami a rajz témája

• mindig olyan módszert válassz, ami segít a forma megértésében

• a vázlatolás, skiccelés sokszor hasznos arra, hogy a főszerkezet letisztázódjon benned, hogy sikerüljön megtalálnod a tárgy fő rendezőelveit, struktúráját

• a fent említett két megközelítést (befoglalótest és folthatás) keverheted is igény szerint. Pl. egy szikla főformájánál lehet, hogy egy térbeli befoglalótest megkeresése lesz segítségedre, míg a belső kisebb letörések, mintázatok és részletek meghatározásánál a folthatás és a négyszögek kijelölése a jobb megoldás

A részletek illúziója, a rajz mint jelek összessége

Az kicsit elméleti téma, de úgy éreztem itt a fák kapcsán valamilyen szinten a témához kapcsolódik, úgyhogy levezetőgondolatként megemlíteném.
Az egyik élőben tartott kurzusomon merült fel az a jogos kérdés, hogy hogyan tudjuk megrajzolni az olyan dolgokat, amiket nem látunk egészen tisztán, mert nagyon zajosak? Ilyen lehet  a haj,  a fák lombja, vagy egy mező, amin sok virág van. Gyakorlatilag bármilyen tájkép vagy épület a kellő távolságból. Hogyan kerüljük el, hogy üresnek hasson? Nem kell túlgondolni. Az én véleményem ebben a témában:

A rajz pusztán jelek sorozata a papíron

Igazából rajtad múlik, hogy milyen minőségű jeleket használsz, és azoknak milyen szerepet szánsz. Például egy fatörzsnek azon vonalai, amin a forma nyugszik, létfontosságúak; míg a kis izék a kérgén már kevésbé lényegesek. Ezt a nézőnek tudod jelezni például azzal, hogy a fővonalakat határozottan, folyamatosan húzod; a kéreg vonalait pedig csak néhol jelzed kis pöttyökkel, vagy finom, teljesen véletlenszerű jelekkel. Ezzel a trükkel az apró tollnyomokból képzel olyan illúziót, mintha a kőnek vagy fának felülete, textúrája lenne. Ettől befejezettebbnek és valósághűbbnek fog hatni a rajzod.

Ha esetleg ezt gyakorolni szeretnéd, vagy csak játszanál a “rajz, mint jelek a papíron” gondolattal, akkor javaslom a minimalista rajz gyakorlatot. (akár a köves-fás témával is kipróbálhatod)

Ugyanúgy állj neki a rajznak, mint bármikor máskor, de próbálj minél kevesebb vonalat használni, minél kevesebb jellel a teljesség illúzióját kelteni.

Készíthetsz ebből sorozatot is, ahol ugyanazt a fotót/ témát használod, újra és újra megrajzolva, de egyre kevesebb nyomot használva hozzá. Alternatív gyakorlata lehet ennek az egyetlen, folytonos vonallal való rajz (nem emeled fel a tollat).

Aztán ki tudja, később lehet, hogy ezek a gyakorlatok ihletet adnak egyéb munkáidhoz is, vagy csak simán valami digitális rajzhoz használod őket később…

Egy régebbi rajzom, ahol a fákat alkotó jelek szép lassan össze nem függő háromszögekbe mennek át. Az ágakat is néhol csak a negatívtér rajzolja ki.