Miért kínoztak téged kockák rajzolásával a rajzórán?

“Az aleafóbia kifejezés a kockáktól való félelmet jelenti”

Ezt teljes mértékben most találtam ki…

Pontosabb lenne egyébként, ha a szabályos formáktól, esetleg mértani testektől való félelelemnek neveztem volna el, de sajnos ennyi tellett a google fordítós latinomból. Egyébként valószínűleg mindenki, aki járt művészeti iskolába - vagy úgy egyébként bárki, aki találkozott már klasszikus rajzórával - megtapasztalta legalább egyszer azt az érzést, amikor 8 órán keresztül kockákat kell rajzolnia. Egymáson vagy elforgatva, felülről-alulról, közelről és távolról, hosszú-hosszú éveken át. És bizonyosan neked is megfogalmazódott már a fejedben a jogos kérdés: de minek?!

A kockológia, mint alapgyakorlat

Annak ellenére, amit feljebb leírtam, egyáltalán nem tartom véletlennek, hogy a klasszikus rajzoktatásnak része ez a feladattípus. Nálunk a suliban a tanárok ezt a gyakorlatot “kockológiának” nevezték, bár azért én nem emelném tudományos rangra.

A kockarajzolás szívás, de ami engem így utólag belegondolva legjobban zavart benne, hogy nem volt tiszta számomra a feladat célja. Milyen készséget akartunk vele fejleszteni tulajdonképpen?

• Ha térlátást, arányérzéket, akkor minek tónusozni?

• Ha fény-árnyék tanulmány az egész, akkor miért ceruzával végezzük, és miért fontos a perspektíva? (Ilyenkor a festék vagy szén lehet, hogy célravezetőbb)

• Ha perspektíva-szerkesztési gyakorlatról van szó, akkor minek kell a 8 óra hozzá? És miért pazarolunk rá A2-es nagy lapot?

Egyébként ezek mindegyikére alkalmas lehet a feladat, és egyáltalán nem szükséges, hogy életed traumájaként éld meg. Fő előnye, hogy minimális az eszközigénye, és nagyon sokszínű lehetőségek vannak benne. A megfelelő módon alkalmazva sokféle készség fejlesztésére használható, de fontos, hogy mindig fókuszáld a feladatot, és egyszerre csak egy dologra összpontosíts.

Térlátás, arányérzék fejlesztése

Vannak emberek (nekem is volt ilyen osztálytársam), akiknek nagyon jó a szemük. Simán megúsznak például egy portrérajzolást úgy, hogy a 8 óra rajzot végignyavajogják, és az utolsó 15 percben feldobnak valamit egy pillanat alatt a papírra, ami fényévekkel jobb lesz, mint amit te kínkeservesen összeszenvedtél. Felháborító!!

Rossz hírem viszont, hogy te - akárcsak én - valószínűszeg nem tartozol közéjük. (ha mégis, akkor neked annyira nem lesz releváns ez a bejegyzés, te ezt a készséget kvázi ajándékba kaptad)

Annak ellenére, hogy nincs rá nagy esély, hogy te egy vagy a “látók” közül, ez a készség valamilyen szinten fejleszthető. Egyik legfontosabb eleme az arányérzék, aminek gyakorlására kitűnően alkalmas az egyszerű mértani testek rajzolása látvány után, különösen ha korlátozod a rendelkezésre álló időt.

Az idő megkötése

Ha szűkre szabod az időd, az megakadályozza, hogy órákat szöszmötölj egy vonallal, vagy iránnyal. Segít abban, hogy megpróbáld elsőre helyesen látni a tárgyat, és nem utólag javítgatni.

Az igazság az, hogy vagy látod, hogy mi hogyan van előtted, vagy bezavar a látásodban az, amit tudsz a tárgyról.

Tipikus példa erre, hogy az asztalt, székeket, stb. általában a mindennapokban felülről látjuk, hiszen állásból nézünk le rájuk. Ezért, amikor leülsz a bakra rajzolni, akkor a fejed hátuljában benne lesz valahol az az információ, hogy te tudod, hogy annak a hasábnak négyzetes teteje van, és nem hiszed el a szemednek, amikor ő csak egy nagyon torz rombuszt lát. Ezeket a reflexeket kell kinevelni magadból, hogy ne javítsd ki fejben a látványt, hanem bízz a szemedben.

Erre sajnos az, amikor egyetlen rajzon órákat dolgozol nem alkalmas, hiszen közben nincs visszacsatolás. Csupán folyton javítgatod addig, amíg átszakad a papír, vagy azok a pontok is elmásznak, amiket eredetileg jó helyre tettél.

A visszacsatolás fontossága

Minden gyakorlásnál lényeges, hogy feltételeket szabj: mihez képest dolgozol, mik az elvárások, és mivel fogod ellenőrizni ezt?
Az ilyen típusú gyakorló rajzoknál is célszerű az elején tisztázni, hogy mi a feladat célja (pl. adott szögből látvány után helyesen lerajzolni az adott beállítást), és hogy hogyan fogod ellenőrizni ezt, mi fogja adni a visszacsatolást.
Erre több lehetőség van.

Az egyik, hogy megfogalmazol kulcsfeltételeket, amiket ha teljesítesz, akkor jónak tekinted a rajzot. Ilyenek lehetnek például:

• összetartanak az élek a perspektíva szabályai szerint?

• nem túl nagy a rálátás?

• kevés, és határozott vonallal dolgoztam, vagy csak utólag probáltam “szépítgetni”?
  

Másik lehetőség, hogy új nézőpontot választasz. Például megfordítod a rajzodat, megnézed távolról, vagy lefotózod és tükrözöd. Ha ezek után is helyesnek tűnik a perspektíva, akkor valószínűleg sikerült jól megrajzolni. Itt bevetheted a jó öreg negatív teres trükköt is, amikor egy külön lapon nem a beállítást próbálod lerajzolni, hanem a “hátteret”; a körülötte lévő teret, amiből a beállítás kitakar egy foltot. (itt használj valami vastag, határozott eszközt, pl. vastag filcet, vagy festéket, hiszen nem a konkrét háttérelemek a fontosak, csak azoknak a foltja) Ezután vesd össze a negatív térről készült rajzod az eredetivel.

Harmadik megoldás lehet, hogy külső szemlélőt alkalmazol. Ilyenkor megkérhetsz egy környékeden lévő barátot vagy családtagot, hogy üljön le a helyedre, és egy színes ceruzával, jól látható módon javítson bele a rajzodba, ahol esetleg másképp látja. Van az a pont, amikor az ember már annyira “belenézte” magát a saját rajzába, hogy nem látja a hibákat, de egy friss szemlélő azonnal kiszúrja őket. Erre alternatív módszer lehet az, ha lefotózod a rajzod, majd a beállítást is abból a nézőpontból ahonnan látod, és digitálisan összehasonlítod a két képet. (akár csak olyan módon, hogy egymás mellé rakod őket, vagy gyorsan lapozol közöttük)
Már önmagában az, hogy egy 3D-s látványt lefotózol, és 2D-ben hasonlítod össze a 2D-s rajzoddal, segíteni fog abban, hogy kiszúrd az eltéréseket. Viszont arra figyelj, hogy a telefonok kamerája torzíthat a szemedhez képest, attól függően hogy honnan fotózol. Próbálj onnan képet csinálni, ahonnan a telefon is ugyanúgy látja a beállítást, ahogy te láttad, és ne onnan, ahol ültél.

A látvány utáni rajzról

Az előző bekezdésben már beszéltem érintőlegesen a dologról, de a látvány utáni rajzban a legjobb, hogy arra kényszerít, hogy egy 3D-s teret megfigyelj, értelmezz, majd a 2D-ben úgy ábrázolj, hogy a térbeliség illúziója megmaradjon. Ez nem egyszerű feladat. Célszerű úgy gondolni rá, hogy nemcsak lerajzolod, amit látsz, mint egy másológép, hanem megrajzolod. Értelmezed a látványt, és a papíron belül újraszerkeszted, a perspektívikus ábrázolási mód segítségével modellezed a látványt. Ameddig csak másolni próbálod, mindig át fog verni a szemed. Ebben sokat segít, ha tisztában van a perspektívikus ábrázolás alapjaival.

Alapból én sokszor tanítok képek alapján elvégezhető tanulmányrajzolást, mert bizonyos tárgyakat nagyon nehéz és körülményes lenne behurcolni egy műterembe csak azért, hogy az ember lerajzolja. Ettől függetlenül mindenkinek csak javasolni tudom, hogy valamennyi látvány utáni rajzot vigyen be a mindennapi gyakorlatba, mert sokkal jobban fejleszti a térlátást és az arányérzéket.

Az árnyékolás nem segít

Ha geometrikus testek rajzolásával a célod az arányérzék, a térlátás fejlesztése; vagy a perspektívikus rajzolás gyakorlása, akkor ebben csak hátráltat az árnyékolás, főleg azért, mert elrejti a hibáidat. Jó esetben az időmegkötés miatt amúgy sem lesz alkalmad ilyen vizuális tuningokra, de ha mégis kényszert érzel rá, akkor két lehetőséged van:
Vagy szabd szűkebbre az idődet, és koncentrálj a feladatra, vagy pedig később, külön kiegészítő feladatként készíts fény-árnyék tanulmányt az adott beállításról.

Mintagyakorlat: doboz sprintek

Ehhez a feladathoz célszerű tollat választani eszközként, és nem feltétlen kell hozzá A4-nél nagyobb papír.

Fogj egy adag olyan dobozt, amit a párod, a lakótársad vagy a családod már régen ki akart dobni, de te valamiért még mindig őrizgeted. (mostmár legalább lesz kifogásod) Majd építs belőlük egy beállítást valahol a szobában úgy, hogy kényelmesen ráláss az egészre. Egy rajztáblával vagy skiccfüzettel ülj le vele szembe, fotózd le a telefonoddal kb. szemmagasságból (ahogyan te is látod), majd indíts egy stoppert, és kezdj el rajzolni!
Amikor lejárt az időd, tedd le a tollat, és nézd meg mit alkottál. Ezután vesd össze a fotóval, és egy másik színű tollal javíts bele, a következő pontokat figyelembe véve:

1. jól helyezted el a papíron? (kitölti a lapot, de nem fut le sehol)

2. a dobozok dimenziói és belső arányai stimmelnek? (a kockák kockák, a hosszúkás hasábok hosszúkásak)

3. a dobozok méretei egymáshoz képest okésak? (nagy befoglalóformához célszerű viszonyítani)

4. perspektíva, térbeli helyzet rendben van? Az élek összetartanak? Rálátás megfelelő? (itt is segít a fotó)

A feladat megkezdése előtt egyébként megnézheted felülről az egész kompozíciót, ez sokat tud segíteni később.
Ha megvolt az ellenőrzés, akkor ülj át máshová, és újra ugyanez. Majd rendezd át a dobozokat és megint. Az idő függvényében 3-4 ilyen sprintet is csinálhatsz, mielőtt teljesen kiégsz és el kell menned egy kávészünetre.

A feladatot szintezheted azzal, hogy több vagy kevesebb időt hagysz 1-1 sprintre, illetve a dobozok elhelyezése is számít. Én kezdésnek 20-30 perces sprinteket javaslok, olyan doboz elrendezéssel, ahol egy kupacba vannak (egymáshoz érnek), és vagy párhuzamosak egymással, vagy merőlegesek egymásra, illetve szemmagasság alatt helyezkednek el. Segít, ha jól meghatározható a befoglaló forma (pl. asztalra rakni, bejelölni a földön szigszalaggal)

Később kísérletezhetsz más egyszerű testek bevonásával is, illetve lecsökkentheted a rendelkezésre álló időt akár 5-10 percre, vagy a dobozokat összevissza forgathatod indokolatlan szögekben. Másik lehetőség, hogy felemeled szemmagasság fölé a kompozicíó egészét, vagy egyes elemeit.

példafotó egy beállításról

rajz a beállításról

elkészült rajz ellenőrzése

Haladó gyakorlatok

Ha az előző feladattal jól haladsz, vagy extra kihívást keresel, akkor a sprinteket megfűszerezheted haladó feladványokkal is. Ilyen lehet a fejben forgatás, vagy a látvány különböző elemeinek manipulálása úgy, hogy a térbeli helyzetet nem változtatod meg. Ezeknél is célszerű tollat használni.

Fejben forgatás

Ennél most fejben dolgozz, és a felülnézet ismeretében rajzold meg a látványt a másik oldalról. Vagy madártávlatból, esetleg alulról anélkül, hogy te helyet változtatnál (célszerű olyan nézetet választani, amit ellenőrizni is tudsz). Itt a legegyszerűbb az, ha a befoglalóforma/ test forgatásával kezdesz, és lehetőleg teljes 180 fokot fordítasz rajta (nálam pl. az asztallapjának négyzete remek viszonyítási pont). Különösen ügyelj arra, hogy a belső arányok megmaradjanak, és ne aggódj: nem kell szépnek lennie, ez nem az a gyakorlat.

Csonkolás és hozzáépítés

A mintagyakorlatból kiindulva egészítsd ki a rajzod további elemekkel úgy, hogy ugyanabban a térben maradj. Csonkolj egy testet, vagy építs hozzá egy másikat. Itt próbálj mindig a valóságban látott testekből kiindulni, és azok alapján szerkeszteni be az extra elemeket (ha minimális ábrázológeometriai ismeretekkel rendelkezel, az tud segíteni ebben). Ellenőrizni tudod akár geometriai módszerekkel (enyészpontok, vetítővonalak, horizontvonal berajzolásával valami nagyobb felületen), akár a fent említett külső szemlélős, vagy új nézőpontos módszerrel. Itt különösen igaz az, hogy bárhogy forgatod a lapot, a vonalaknak össze kell tartania.

a felülnézet sokat segít a haladó feladatoknál is

fejben forgatás

csonkolás és hozzáépítés

Minden az egyszerű formáktól indul

A fenti gyakorlatok mindegyikéhez kulcsfogalom a befoglalóforma (ez általában valamilyen hasáb). Ha azt helyesen határozod meg, akkor a fő irányok már adottak, és csak azokon belül kell elhelyezned a tárgyakat. Ebben sokat segít az, ha a beállításod elemei nagyjából egész számban aránylanak egymáshoz. (pl. az egyik dobozodból három pont akkora, mint a másikból egy)

A másik kulcs a türelem lesz. Adj magadnak időt, és fogd fel ezt úgy, mint egyfajta bemelegítőgyakorlatot. Mondjuk, ha aznap épp valami könyvillusztráción, vagy saját projekten dolgozol, akkor elé tegyél be három-négy doboz sprintet, és figyeld meg, hogy mennyit fog fejlődni nemcsak a látvány utáni rajzkészséged, de a fejből rajzolt belső tereid, tárgyaid, és akár űrhajóid ábrázolása is.